Amikor ma hazaértem a munkából(ami eléggé fárasztó volt) barátnőm, Katie ugrott nekem.
-Hé te nő,már csak egy nap van és elmész!Nagyon ,nagyon fogsz nekem hiányozni!-mondta nekem, miközben a szemei csillogtak.Megesett rajta a szívem.
-Jaj,Katie-öleltem meg-csak pár napra megyek el.Nem is fogod észre venni, és már itthon is vagyok!
Még szorosabban  megöleltük egymást,majd elengedett.
-De azt tudod, hogyha visszajössz, akkor keményen befogunk rúgni!
-Persze.Csak ha majd kipihentem ezt az egy hetet, és majd csak utána.-veregettem meg a vállát.
Katie ezután egyedül hagyott,és neki kezdtem a pakolásnak.Csak 2hétre megyek, annyira sok minden nem kell...
Előkotortam az ágyam alól, a bőröndömet és kinyitottam.
Beleraktam pár felsőt, meg nadrágot,de a szoknyát sem hagytam ki.Lehet, hogy meleg lesz sosem lehet tudni.Előszedtem a fésűmet is, és beraktam.
Már este 8 volt,amikor úgy éreztem, hogy kész vagyok.Gyorsan behúztam a cipzárt rajta, és leraktam a földre.
Vigyázz Sydney, jövök!

Kicsivel később Katie kopogtatott az ajtómon.

-Gyere!-szóltam neki.

Lassan bedugta a fejét, és neki dőlt az ajtófélfának.Csak nézett, nem mondott semmit.

Nagyon nehezen viselte, ha bárhova is elmentem, és ő nem jöhetett velem.Aggódik miattam, mivel én vagyok egyedül, egy személyben a családja.

A szülei pár éve haltak meg autóbalesetben.Nagyon megrázta az esett.Testvére nincs, és így mindig én voltam mellette.Szinte a nővérem már nekem is. Már bele tartozik a Fletcher családba.

Még mindig nem mondott semmit.Hátra fordultam, és láttam, hogy könnyesek a szemei.Nagyon megsajnáltam.Gyorsan megöleltem, és belesúgtam a fülébe.

-Nyugi, visszajövök.Csak 2 hét, az nem olyan sok!Hidd el,amikor kinyitod a szemeid, már itthon leszek.Szeretlek!-és még erősebben megöleltem.Katie nem bírta tovább titkolni, elkezdett minden erejéből sírni. Simogattam a hátát, de nem értem el vele semmit.

Majd egy kis idő után kezdett csillapodni a dolog. Eltolt magától és a szemembe nézett.

-Oké, ennyi volt!Csak két hét-mondta, és közben mély lélegzett vett.Megöleltem megint,majd utána kiment a szobámból.

Az órára néztem.21:34.Már ennyi az idő?Úristen..holnap nem fogok tudni felkelni! Így még gyorsabban kezdtem pakolni ,mert még pár dolog hiányzott. majd elrohantam fürdeni.

Gyorsan magamra engedtem a meleg vizet,és beálltam a zuhany alá.Nagyon kellemes volt ez így ,a fárasztó nap után.

Amikor már a bőröm sem bírta tovább,kikászálódtam a vízsugár alól.Felvettem a köntösömet, és visszamentem  a szobámba.

Amikor bementem, körbe néztem.2 hétig itt fogom hagyni.Nekem ez sok idő, de mások meg örülnek ha ennyi időre elszabadulnak otthonról.Én nem.Szeretek itthon lenni.A  megszokott illatok, meg a tárgyak…na jó, ennyi elég volt!Kezdek meghülyülni…

   

 ***

Reggel Katie nem kísért ki a repűlőtérre.Csak egyedül akartam menni.A ház előtt még egyszer megölelt, és beültem a taxiba.

Eléggé messze volt tőlünk a reptér.Másfál órás utam volt.De ez még csak kocsival volt.

Amikor odaértünk nagyon sokan voltak.A „segítő” vagy nem is tudom ,hogy hogyan nevezzem, segített kivenni a csomagjaimat, és felrakni egy kis tolható kocsira.

Beérkezve a terembe, nyűzsgés ütötte meg a fülemet.Rengetegen voltak.Felnéztem a kijelzőre.Láttam mindenki egy helyre akart menni:Sydneybe.Felférünk mi ennyien egy repülőgépre?Nem hiszem…

Átkellett mennem vagy 5 biztonsági zónán, ahol eléggé nehéz volt úgy át mennem, hogy ne pityogott volna semmi!Mindent kikellett pakolnom, de nem jöttünk rá, hogy mi az.Majd kiderült, hogy a nyakláncom egy „közveszélyesdologamivelnemlehettöbbetkimenniazutcára”, így lekellett vennem, és ott hagynom.

Megmutattam a jegyemet, és az átszálló részhez mentem.Átértem a géphez, és megkerestem a helyemet.Egy szőke srác, és egy nagydarab férfi közözz foglaltam helyett.Vagyis foglaltam volna, ha beengednek.Így csak köhögcséltem, mint valami idióta,majd a srác észre vett, és beengedett.Eléggé kényelmetlen volt minden.Nem fogom kibírni ezt a 17rát repülő utat.Sebaj, majd valahogy…

Elfoglaltam a helyemet, és készen voltam, hogy elinduljak Sydney felé…

Komikat majd várok :D